MESE A GYŰJTÉSRŐL:

"Hónap elején volt egy szűz teliholdunk, ráadásul holdfogyatkozás. Én már két hete biztos voltam abban, hogy ezen a napon növényi medicinát szeretnék készíteni. Így is terveztem az egész napomat: a saját tempómban, nem sietve, együttműködve a belső iránytűmmel lehessek majd jelen ebben a folyamatban.
Azért is vártam nagyon a szűz teliholdat, mert a Szűz a javasasszony, a fűt, fát, bokrot, állatot, drágaköveket ismerő természeti nő, a szolgálatot végző, gyógyító archetípusa. Az a minőség, amely alázattal fordul a növény-, és állatvilág felé, együttműködik velük, és rajtuk keresztül segíti az emberek gyógyulását. Lehetne ennél jobb napot választani arra, hogy gyógyító szereket készítsünk, hogy „elfogyasszunk” az életünkből, bút, betegséget, bánatot? Szerintem nem nagyon.
Az idő kegyes volt hozzám. Gyönyörűen sütött a nap, igazi tavaszi, nyiladozó, éledő hangulat lengte be a napot. Minden adott volt!

Az ideális settingek ellenére, a reggelem azonban nem úgy indult, ahogyan elképzeltem. Azt terveztem, hogy időben kelek, lassú áramlásban indítom a napot, bőven lesz időm előkészíteni az üvegeket, a kivonó anyagokat, és magamat is felkészíteni – dallal, meditációval, énekkel, imádsággal ráhangolódni arra az állapotra, amely méltó az elixírkészítéshez.
Ehhez képest fáradtan, álmos nehézséggel ébredtem, és nagyon nehezen keltem fel. Elkezdtem készülődni, de nem éreztem magamban azt a minőséget, azt a tiszta jelenlétet, amivel valóban jó eszköze lehetnék ennek a szent munkának.

Meg is inogtam. Tényleg ma kell ezt elkészítenem? Nem akartam puszta akaratból, csak a tervhez ragaszkodva elindulni gyűjteni. Tudom, hogy az én energiám és jelenlétem alapvetően meghatározza, milyen minőségű szer születik. Nem akartam ezt kockáztatni.
Ezért inkább lecsendesedtem. Befelé figyeltem. Megnéztem, mi zajlik bennem. Alkalmas vagyok-e ma erre a folyamatra? Tudok-e száz százalékos jelenléttel és odaadással benne lenni?
A belső válaszom halk igen volt. Mégis éreztem, hogy szükségem van külső megerősítésre is, ezért kártyát húztam. Egyértelmű útmutatást kaptam: ne csüggedjek, ne tétlenkedjek, mindent megértek majd az idejében, csináljam a dolgomat. Ez a bizonytalanság is már az egész folyamatnak a része. Induljak el, készítsem el, amit elterveztem.

Ezután már megtartva a finom jelenlétemet és szándékomat, viszonylag gyorsan összekészültem, és – bár később, mint gondoltam – elindultam.
Oda mentem, ahol körülbelül egy éve jártam utoljára. Egy konkrét fával szerettem volna találkozni, akiről úgy feltételeztem, hogy most gyűjthető állapotban vannak a rügyei. Mindemellett erős szándékom volt, hogy mogyoróból és csalánból készítsek rügyelixírt!

Ahogy megérkeztem gyorsan konstatáltam és éreztem, hogy itt most valószínűleg se mogyoró, se csalán nem lesz...Kicsit csalódottá váltam, de inkább a jelen pillanatra fókuszáltam és beléptem az erdőbe azzal a szándékkal,hogy elengedem az elképzeléseimet. Azt mondtam magamban: rendben, átadom magam annak, ami ma meg akar születni rajtam keresztül. És ha nem születik semmi, azzal is rendben vagyok. Már az is ajándék, hogy itt lehetek, kapcsolódhatok ehhez az életmódhoz, amely annyira közel áll hozzám. Sokszor könnyekig meghat, amikor a természet szépségében és az ott zajló életben merülhetek el és 100%-ig élhetem és érezhetem, hogy ennek szerves része vagyok.

Bárhova megyek mostanában, bármelyik erdőbe az országban, amikor belépek, köszönök, engedélyt kérek, elmondom a szándékomat és a harkály szinte mindig perceken belül megjelenik. Most is így történt: két méterre tőlem repült egy fára és rikácsolás, kopácsolás nélkül, némán jlezte, hogy itt van ő is. Korábban fontos szellemi kísérője volt az életemnek és most úgy tűnik újra visszatért az és támogatja a természethez kapcsolódó törekvéseimet. A harkályt mindamellett, hogy ő az erdő nagy doktora, a világok közti átjárás madarának tartják. Azt mondják, a fészke olyan mély, hogy egészen az árnyékvilágig ér.
Ahogy beljebb mentem az erdőbe, mintha pillangókat szórtak volna az utamra. Festménybe illő pillangószőnyegen sétáltam az első métereket. Abban a pillanatban visszatért az életkedvem, végleg elmúlt a reggeli fáradtság, és úgy éreztem én is velük szárnyalok.

Egy elágazáshoz értem. Tudtam, melyik fához szeretnék menni és bizonyos voltam benne, hogy melyik irányba kellene mennem, hogy megtaláljam! Egyértelműen emlékeztem, hogy a jobb oldali út lesz az, mégis a lábam és a szívem balra húzott. Pillanatnyi konfliktust okozott bennem, amíg mérlegeltem a helyzetet, de engedtem a testemnek.

Tíz perc séta után meglepődve tapasztaltam, hogy rosszul emlékeztem! Ez az út visz ahhoz a fához, amit kerestem! Gyönyörű visszaigazolása volt annak, hogy az elme nem mindig emlékszik jól. Az ideákhoz való ragaszkodás nem mindig vezet oda, ahová valóban tartani szeretnénk. A test viszont tudja az utat! Ha a testemet követem, a szívem és lelkem legerősebb adóvevőjét, akkor csakis a jó helyre tudok megérkezni.
Közel jártam a kis fához, már elkezdtem látni azt a részt a hegyen, ahol mindjárt felbukkant. És ekkor történt valami különleges. A köves, sziklás hegyoldalon hirtelen egy muflon nőstény kelt fel nem olyan messze tőlem és elkezdett leereszkedni a meredek oldalon. Elképesztő volt! Tudom, hogy nem éppen mások szemei előtt élik az életüket és nagyon ritka összefutni velük. De én kb 10+ éve szeretnék már találkozni velük és nagyon vártam egy ilyen pillanatot. Mélyen meghatott. Arrébbszökdelt a muflon, majd megállt és visszanézett rám. Tényleg azt éreztem, hogy mélyen a szemembe néz. Jelenőségteljes pillanat volt, mert abban a pár másodpercnyi egymásra/ egymásba nézésben rengeteg érzés és információ áramlott át közöttünk. És miután megtörtént, aminek meg kellett, a nőstény muflon nyugodt léptekkel tovasétált.

Ezután folytattam az utam a kis fához. Majd ahogyan odaértem és a tövéhez ültem megláttam, hogy a muflon nőstény onnan 1,5 méterre feküdt a hegyoldalban és ő is egy fa tövébe kucorodott. Egy gyönyörű, egészséges, fiatal bükkfa nőtt ott. A rügyei olyan fényben játszottak, ahogy megtört rajta a napfény, mintha világítottak, ragyogtak volna! Szinte éteri fényességbe burkolózott az egész fácska. Ahogy álltam ott csordultig telt a szívem az élményekkel és abban a pillanatban tudtam, hogy megérkeztem. A bükk lesz az, akivel ma mélyebb kapcsolódást alakíthatok ki.

Őszintén szólva soha nem volt különösebb kapcsolatom a bükkfával. Nem is nagyon tudtam megkülönböztetni más fáktól. Nem kötődtem hozzá korábbról,mégis most ő szólított meg, vitathatatlanul, ellenálhatatlanul.

Eszembe jutott, hogy a bükk erősen revitalizáló, fiatalító növény! Gyakran használják kozmetikumokban is, és kivonatát belsőleg is alkalmazzák. Rájöttem,hogy amit én keresni indultam – erőt adó, frissítő, tisztító, megújító minőséget, amit a csalán és a mogyoró is hordoz – azt most a bükk hozza el számomra.
A fiatal fáról csak néhány rügyet kértem, saját használatra. Ez az én „muflonos bükkös”elixírem lesz. 😊
Ezután hirtelen felpattanva, minden holmimat otthagyva,gondlkodás nélkül, ösztönösen megindulva elindultam azon az ösvényen amerre a muflont láttam elmenni. Nem sokkal később rátaláltam egy egyedül álló, hatalmas, ég felé törő bükkfára, duzzadó, ragyogó rügyekkel. Na itt már tényleg könnyekig hatódtam. Mert amikor elengedjük a kontrollt, és átadjuk magunkat a belső vezettetésnek, nem tudunk rossz időben, rossz helyen lenni. Sőt! A legjobb időben leszünk, a legjobb helyen.

Szóval megtaláltam ezt a hatalmas bükkfát. Nagy örömmel fogadott, és olyan derűt, életigenlést és jókedvet sugárzott, hogy egyszerűen öröm volt a közelében lenni. Táncra perdítette a szívemet és a testemet is.
Ekkor visszaindultam a táskámért és a felszerelésemért. Erről a nagy, erős fáról tudtam már több rügyet gyűjteni. Szívesen adta és örültem, hogy mással is meg tudom majd osztani ezt a medicinát. Az idő itt megállt számomra és órákra ottragadtam a bükk mellett.

Hát kb. így alakult a szűz telihold napom. A bükk rügyelixír azóta érkelődik és pár héten belül, a mérleg telihold idejére lesz kész. Addig gondoskodom róla, szeretgetem, figyelek rá.
Ha megszólít ez a medicina, és úgy érzed, szeretnél belőle, korlátozott mennyiségben megosztom veletek. Azoknak pedig, akik rendelnek belőle, ajándékba adok egy meditációt is, amelyet a fával való kapcsolódásom alatt vettem fel, miközben kényelmes, hatalmas ágain pihentem.

Ha eddig olvastál, akkor gondolom megszólított ez a medicina.

UI:
Ezt el is felejtettem! A bükk nagyon kedvezően tud segíteni, ha valaki írással-olvsással, tudással, bölcsességgel kapcsolatos dolgokkal foglalkozik, vagy foglalkozna! Engem is nagyon megihletett a fa,miközben vele időztem és csak utána bukkantam rá én is ezekre az infókra.
Az ősi kelták 'buc'-nak nevezték a bükkfát, amiből később kialakultak a Book/Buch szavak is, utalva a fa felhasznalására, hiszen a rúnákat bükkfa kéregre, táblákra, palcákra vésték fel.
Így,ha valaki pl. írna, bölcsességet közvetítene, vagy ősi tudáshoz kapcsolódna, annak érdemes a bükk szellemével kapcsolódni. Bölcs nagymamaként fogja ebben segíteni☺️